Lustaság vagy elfoglaltság

Kint vagyunk már lassan 6 napja, és még nem írtam semmit a blogomra. Nem mintha nem lenne miről írni, csak egyszerűen lusta voltam meg elfoglalt. Keveset pihenek, meg kell mondjam, korán sem annyit, mint amennyit kellene, és ez meglátszik a lábamon, meg a kezemen, mert kicsit kezdtek dagadni, ezért minden reggel, ébredés után rögtön és napközben, mikor éppen odafigyelek magamra, felpóckolom a lábamat, hogy apadjon le.

Mi is történt mióta kijöttem a kórházból?????Ákos elvitt a Parkba, hogy lássam a fejlődést, elvitt ebédelni, és kicsit kényeztetett. 

Aztán hazajöttünk Dánfalvára, ahol a gyermekek máris kisajátítottak maguknak, és rögtön 2 napot voltak velem. Játszottak, sírtak, homokoztak, meg rosszalkodtak, szóval teljesen igénybe vettek, pihenésről szó sem lehetett. Olyan édesek amúgy, már kezdik érteni, miért van akkora pocakom, és tudják, hogy ki van a pocakomba, és már azt is tudják, hogy milyen játékokat fognak adni neki. Elődke olyan édes volt, azt kérdezte tőlem, hogy miért nyeltem le Bencét, miért van a pocakomba??????????És élvezik, mikor kicsúcsosodik a pocakom, vagy ha kezét vagy lábát kirakja a baba, odateszik a kezüket, megsimogatják, szóval kezdtek megbarátkozni Vele.

Élvezem nagyon a helyzetet.

A mozgásom már nem a régi, amolyan kacsa, vagy pingvin mozgásom lett. Tegnap azt mondta valaki, hogy nem is olyan nagy a pocakom.............pedig én úgy érzem, hogy igenis nagy. És még nőni fog:):):)

Tegnap Huni szereplését néztük az oviban, búcsúztatták a nagycsoportot. Nagyon szép volt az előadás, énekeltek, táncoltak, verset mondtak, mindenki székelyruhában volt. Íme néhány kép:

Voltunk Csíksomlyóra liliom és gyermekáldáson is, annyira szép volt a mise, ott volt Bőjte atya, és egy 93 éves papbácsi celebrálta a misét, akit 70! éve szenteltek pappá.Gondolhatjátok, milyen öreg, de még olvasott meg menni is tudott, igaz segítséggel. Neki rubinmise volt tartva. Olyan sok gyermeket még sose láttam egy helyen, óriási gyermekzsivaly töltötte be a templomot. A mi gyerekeink alig bírtak ki fél órát, ki kellett vinni a templom udvarára, majd áldozáskor mi is kimentünk, mert nem lehetett bírni a meleget, és elfáradtam nagyon az állásban. Fájt a talpam, a derekam,melegem volt, szerencsére volt legyezőm. Kisfiam pedig nem bírt bent a templomban magával, szerintem nem szereti a hangos zenét, mert annyit rugdosott, meg mozgolódott.  Kint a levegőn teljesen más volt, tele emberekkel és gyerekekkel. A sírás kerülgetett olyan megható volt. Majdnem mindenki hozott liliomot, ami szent Antal jelképe. A csiki anyák jóvoltából jutottam el, nem is tudtam, hogy ilyen sok embert megmozgat ez a nap. Ezúton is köszönöm nekik, óriási élmény volt. Weboldaluk: http://csikianyak.ma/

Bárki csatlakozhat, aki csiki, felcsíki, vagy onnan elszármazott anyuka, kismama. Nagyon jó, és fel lehet iratkozni a groupra, ahol levelezgetni lehet egymással.

Íme néhány fotó a miséről: