Nagyon hamar megbarátkoztunk Bencével, érdekes, első perctől nagyon bátor voltam Hozzá, könnyűszerrel meg mertem fogni, és úgy tettem rá a cicimre, mintha már csináltam volna olyant életembe. Az első óra azzal telt, hogy gyönyörködtem az én kisfiamba, néztem az arcát, számoltam az ujjait, simogattam a kicsi kezét, a fenekét, és élveztem, hogy anya lettem. Kicsit fáradt voltam a szülés után, ugye a 10 órás vajúdás után még friss volt az élmény.
A babás nővérrel ketten megpróbáltuk megetetni, de persze nem falta be a cicimet, csak kínlódtunk és kínoztuk egymást, de szerencsére Ő el tudott aludni, én viszont nem.
Később megjött az utánam szülő anyuka, és már nem féltem semmitől, és nyugodtan aludtam el. Persze az én kis Bencém nem hagyta, hogy túl sokáig aludjak, mert folyton felébresztett.
Udvarhelyen a kórházban az a szokás, hogy reggel fél 6-kor ébresztenek, mert menni kell kezelésre, ott megmossák meg kitisztítják a sebet, vatát adnak és annyi. Majd 6körül jönnek a takarítónők összeszedik a szemetet és felmossák a kórtermet. Annyit zakatoltak, hogy haragudtam rájuk, amiért nem hagyták hogy aludjak.
Aztán jönnek az elhasznált pelusokat összeszedni, majd jönnek a nővérek egy szekérrel, rajta pici ruhákkal meg kenőcsökkel, akik megfürdetik a piciket, átöltöztetik, pelust adnak rájuk, aztán jön a doktornő, aki megvizsgálja a piciket. Végül pedig meglátogat az ügyeletes nőgyógyász, később bejön a saját nőgyógyászod is. Nagyjábol ennyi történik minden reggel, ami eltart egészen 10-11-ig. A nap többi része a miénk, nem kell orvost várni, csak a gyerekre koncentrálsz. Fél 2 és fél 4 között van a látogatás, mindig jön valaki, akihez ki kell menni, mert nem engednek látogatókat szerencsére. Este 6-kor újra kezelés, zuhanyzás, vacsi, etetés.................és így tovább.
Minden nap sikerült aludnom délelőtt vagy délután egy keveset, de éjszaka is tudtam aludni, mert nagyon jó alvó volt a kis Bencém a kórházban, főleg, hogy kapott anyatejcsit is meg tápszert is, úgyhogy éhes nem lehetett. Csak akkor cirkuszolt, amikor cicire tettem, akkor sírt meg hisztizett.
Nagyon jó kisfiú volt végig a kórházban, folyton gyönyörködtem benne, mindig fényképeztem, és kimondhatatlanul boldog voltam, hogy végre ANYA LETTEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Olyan picurka, és olyan ártatlan kisbaba volt és olyan gyönyörűséges ( Bocsi, hogy múlt időben írom, most is aranyos és most is picurka, de most, mikor irom, már 2 hét eltelt a szüléstől, nem írhatom le jelenbe)
 |
| Akkora vagyok, mint egy üdítős flakon |
 |
| Elveszek az ágyban:) |
Az egyetlen ami bántott az, hogy nem tudtam szoptatni ciciből. Nem akarta sehogy se befalni, pedig annyit próbálkoztunk, minden etetés előtt cicire raktam, de éhes maradt, és át kellett térjünk a lefejt és cumisüveges tejre
Harmadnap elvitték kicsi Bencémet egy egész napra inkubátorba, mert picit besárgult, de azt mondták ne aggódjak, mert jót tesz neki. Minden 3 órába mentem fejni, és meglátogattam Őt, és gyönyörködtem benne.
Ilyen volt az inkubátor:_
 |
| inkubátorban |
Kedden haza akartak minket engedni, de nagyon kiugrott a vérnyomásom, ezért nem mertek, inkább másnap engedtek. Aznap haza engedték a szobatársunkat az Ákos babával, itt egy fotó Róluk is, nem árt elég korán kezdeni a barátkozást:
 |
| Ákos barátommal |
Kedden egyedül aludtam nagy bánatomra, mert Bence babát elvitték este 9-kor inkubátorba, és csak reggel 6-kor hozták vissza, de legalább tudtam egy jót aludni, persze alig vártam, hogy visszahozzák, hogy tudjam össze vissza puszilgatni.
Szerdán szerencsére elérte a 2500 grammot, így be tudta kapni az oltást, és haza is engedhettek. A vérnyomásomra írtak bogyókat, és megnyugtattam a dokikat, hogy a 2 évvel ezelőtti veszítésemkor is ugyanígy kiugrott és 2 hétbe telt, mire visszaállt, úgyhogy mondtam nekik, azért ne tartsanak kórházban, inkább mennénk haza. Úgyhogy eljött a várva várt nap, és haza engedtek. Jött a dokim is, mint minden nap nagy hűségesen, elbeszélgettünk picit a dolgaimról, aztán Ő is nyugodtan útnak engedhetett, és picit elnézést kértem Tőle, amiért olyan sok baj volt velem.........
Szóval, már korán elkezdtem összepakolni, felhívtam Ákost, hogy jöjjön értünk. Ő jött is nagy boldogan és borzasztóan fáradtan, szegényt megsajnáltam, annyit dolgozott az utóbbi 1 hónapban, hogy lefogyott, meg nagyon meggyötörtnek nézett ki. Miközben én a kórházban pihentem, meg szültem. Na jó, mindennek megvan a maga nehézsége. Minden esetre nagyon fáradtnak nézett ki, mikor értünk jött, de nagyon boldogok voltunk mindannyian.
És útban hazafele:
 |
| Bebugyolálva |
Megálltunk az egyik bevásárló központba, hogy vegyek elektromos mellszívót (ami olyan drága volt hogy majd seggre estem, így meg se rendeltem),meg tápszert és pelenkát vettem, aztán mentünk haza, hogy tudjam megetetni az én kicsi drágámat:)
És otthon vártak, mint a szent lelket, hugi gyorsan kisajátította magának Bencét, úgyhogy meg is etette helyettem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése