Dokit ritkán láttam, minden nap reggel és estefele jött a gárdás doki vizitelni, panaszaim nem voltak, így csak vérnyomást mértek, meg NSTn figyelték a baba szívhangját. Szedem a szokásos bogyókat, pihenek sokat, minden nap megeszek egy nagy tál gyümisalátát, reggelihez rengeteg zöldséget, úgyhogy igazán úgy érzem, hogy kisbabámnak mindent megadok, amire szüksége van.
Olyan gyönyörűséges a pocakom, hogy minden nap gyönyörködök benne a liftben, mert csak ott van nagy tükör:), és mindig kenem spéci pociolajjal. Mindig alig várom hogy láthassam a picit babámat ultrahangon, hogy ott is gyönyörködhessek benne. Néha rúgja ki a pocakom falát, úgy rúg, de tudom, hogy szeret bent lenni, mert sok kényeztetést kap tőlem.
Asszem a múltkor már írtam, hogy neve már van a Babámnak, de még nincsen biztosra eldöntve, sőt hetente változik. De még nem árulom el még, majd ha megszületik, akkor mindenki meg fogja tudni.
Kedvesem majdnem minden nap meglátogat, ha meg nem tud jönni, akkor a barátainktól küld nekem mindent amire szükségem van, mert ugyebár a kórházi koszt nagyon gyatra, úgyhogy hetente 1x anyám, néném 1x meg Ákos is 1x küld vagy hoz kaját, ezért nem panaszkodom. És különben is lent van a Junior gyors étkezde ahol aránylag olcsón meg lehet ebédelni és nagyon finom a kaja.
A legnagyobb öröm számomra, hogy Csilla is bent van, aki a MÜTF-ös barátnőm, úgyhogy együtt élvezzük a kórház nyújtotta komfortot. És a múlt héten is volt bent egy MÜTF-ös csaj, aki már megszülte kisfiát. Gyarapodik a MÜTF-ös kisbaba tábor.
Kicsit hosszúra nyúlt beszámoló, de ilyen sok mindenről kellett írjak.......nem tehetek róla.
Sok puszi mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése