Feltöltöttem a heti fotókat. Szépen növöget a pocakom, pocaklakóm jól van, semmi panaszunk nincsen. Viszont voltunk vese dokinál és őszintén szólva nem sok jóval biztatott. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ezután sok feladat vár rám. Hetente pisi a laborba, naponta vérnyomásmérés, valamint súlymerés, hogy csak egy részét említsem. El voltam keseredve, de már nem vagyok, és ha kell a végsőkig harcolni fogok. Nem érdekel senki és semmi, orvosi mulasztás, meg egyebek, akkor is megcsináljuk. Azt mondta, hogy 24 hét után kezdődik..........A veseműködésem meglepően jó most, de bármikor beadhatja az unalmast.
Hétfőn újabb labor, kedden orvos..........lehet jobb lenne kórházba költözni. Egyes kismamák kevesebb komplikációval egész végig kórházba vannak, én 3 veszítéssel a hátam mögött még mindig kint........
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Erős vagyok, mindent kibírok
Ez lesz a mottóm
Ma voltam demokrácia központban, megcsináltuk az irataimat, hogy magyar állampolgár lehessek, áprilisra van időpontom a konzulátuson, jó lenne kimenni Pestre de egyelőre nem úgy néz ki, hogy ki tudunk menni. Jó lenne megkapni szülés előtt a magyar állampolgárságot, de elbírálás után kb.4 hónapot kell várni, úgyhogy nem férünk bele az időpontba. Csak egy a lényeg: jussak el odáig és szüljem meg a fiamat.
Röviden ennyit akartam leírni, nem vagyok elkeseredve, csak ott motoszkál a fejembe, amit a doktornő mondott: a szerencsében bízhatunk, másba nem. Imádkozunk, bízunk és remélünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése