Növögetek én is, meg a pocakom is. Úgy izgulok. Nem tudom miért, de izgulok. Olyan jó érzés kismamának lenni, és látni, ahogy napról napra nő a pocakom. Minden gondolatom a megszületendő babám körül mozog, és annyira boldoggá tesz az érzés. És amikor Ákos megsimogatja és megpuszilja a pocimat...hmmm...na az aztán az érzés!
Igazából nagyon sok nehézség ütközik a babavárásba, mert nagyon gyatra az anyagi helyzetünk, de remélem Isten megsegít, és minden rendben lesz. Azon dolgozunk és minden nap újabbnál újabb ötletekkel rukkolunk elő, hogy mivel tudnánk jobbá, szebbé tenni az életünket.
De az a lényeg, hogy mi jól vagyunk, a pocaklakóm is jól van, egyelőre minden a legnagyobb rendben van, és remélem ez így is marad. Karácsony utáni hétvégén dokihoz megyek, és akkor majd többet fogok megtudni az állapotunkról.
Csá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése