10 hét:)))

Növögetek én is, meg a pocakom is. Úgy izgulok. Nem tudom miért, de izgulok. Olyan jó érzés kismamának lenni, és látni, ahogy napról napra nő a pocakom. Minden gondolatom a megszületendő babám körül mozog, és annyira boldoggá tesz az érzés. És amikor Ákos megsimogatja és megpuszilja a pocimat...hmmm...na az aztán az érzés!

Igazából nagyon sok nehézség ütközik a babavárásba, mert nagyon gyatra az anyagi helyzetünk, de remélem Isten megsegít, és minden rendben lesz. Azon dolgozunk és minden nap újabbnál újabb ötletekkel rukkolunk elő, hogy mivel tudnánk jobbá, szebbé tenni az életünket.

De az a lényeg, hogy mi jól vagyunk, a pocaklakóm is jól van, egyelőre minden a legnagyobb rendben van, és remélem ez így is marad. Karácsony utáni hétvégén dokihoz megyek, és akkor majd többet fogok megtudni az állapotunkról.

Csá

Édestitok

A titok csak addig titok, amíg csak egy személy tudja, utána már nem az. Nos én úgy vagyok vele, hogy minél inkább nem akartam senkinek elmondani a titkomat, annál inkább ég a szám, hogy elmondjam mindenkinek. Na jó, nem mindenkinek, csak néhány fontos embernek. Már beléptem a 9-ik hétbe, úgyhogy babám lassan növöget meg a pocakom is. Már kezdtek szorítani a nadrágok. Vennem kell néhány kismama rucit, hogy kényelmesen teljenek a napjaim. Amúgy semmilyen panaszom nincsen azon kívül, hogy fáj a medencecsontom fél óra munka után. De kell a mozgás, nem akarok elhízni, ezért inkább úgy töltöm a napjaimat hogy dolgozok.
Tornázni is szeretnék, de még nem vettem rá magam azt hiszem lusta vagyok hozzá. De erőt veszek magamon és tornázni fogok.
Eljött a dolgozatírások ideje is, ezért minden napom azzal telik, hogy a laptopon dolgozok, kínlódok a dolgozatírással, közbe ebédet főzök, mosogatok meg takarítok.

Ezen a képen 7 hetes a pocaklakóm.

Vannak rossz napjaim.........

.............de nem is akármilyenek.........Ma hajnali 5 órakor rókáztam egyet, aztán reggeli alatt követte egy másik. Egész nap émelyegtem és feküdtem. Most, délután 5kor érzem hogy jobban vagyok.
Titkot nem lehet tartani itthon. Ákos mindenkinek kifecsegi hogy babát várunk. Ki nem állhatom. Annyira, de annyira titokban kellene tartani, de Ő nem, Neki mindenkinek el kell mondani. Anyósék tudják, anyámék tudják, Ici meg Hugi és Csilla barátnőm a suliban.
Eszméletlenül kívánós vagyok! Mindent megennék ha tudnék. Ma ismét derelye főzés volt, anyósom meg madártejet készített. Ha így folytatom, gyenge 50 kilómból hamar 100 lesz:)
Gyorsan megyek és eszem egy kis derelyét.

Pussz

Várandos vagyok:)))))

Na, tudtam, éreztem hogy valaki vagy valami ???van a pocakomban. Tegnap voltam dokinál és minden rendben van, 7 hetes,3 napos terhes vagyok a doki szerint. Hiszek neki, mert mivel mi majdnem minden nap szeretkezünk Ákossal, ezért fogalmam sincs, mikor foganhatott meg. De nem is számít, csak az hogy végre megtapadt az ami meg kellett tapadjon. Ici barátnőm meg a Mesi is  azt mondja ők nem hisznek a dokinak, szerintük 2 hetet csal az UH, mert ők pontosan tudják mikor fogant meg........ezek szerint keveset szeretkeznek a barátnőim:)))
Ma elmondtam Csillabarátnőmnek, ő a 3ik aki tudja, mert ő is terhes 14 hetes, és nem bírtam ki hogy ne fecsegjek. Különben sem bírtam volna ki. Ami azt illeti nem akarom senkinek mondani, de Ákos mindenkinek kifecsegi s úgy idegesít. Örül nagyon szerintem s azért nem birja tartani a száját, de akkor is tiszteletben tarthatná a kérésemet.
Jaaa, azt hittem ikreim lesznek, mert nagyanyám ikerpár volt, s mivel most halt meg ugy gondoltam nem lenne lehetetlen, hogy uj ikrek foganjanak meg, ha már ők nincsenek, de nem így lett, a doki 3x is megerősítette hogy csak egy van. Én 2t láttam a monitoron, de az a szikhólyag..............

Mennem kell, ágynemüt kell huzzak, mert jönnek anyosék. Majd jövök új hirekkel.
P!

Magamnak!!!

Szia blogom.
Még nem tudom kinek foglak megmutatni, de remélem gyakran foglak szerkeszteni és ha érdemes lesz rá mások is láthatják. Majd meglátom...........
Nagy hírem van: kb. 2 hete meg vagyok róla győződve hogy ISMÉT terhes vagyok. BABÁT VÁROK. Nahát....nagy öröm ez nekem. De nem mertem elmenni dokihoz mostanáig, ugyanis ez a 4-ik terhességem és állatira félek, hogy nem fog összejönni és újra elveszítem. Még magamnak sem merem bevallani, sőt beszélni sem merek róla. Örülök neki, szó se róla, de FÉLEK NAGYON. Ezt senki más nem értheti, csak én.
Még nem kezdtem nézegetni a kismama újságokat, sőt még a kis könyvem sem nyitottam ki. Elzárkózók mindentől, amit a külvilág nyújthat nekem. Nem akarok semmiről olvasni, és senkinek sem akarom elmondani addig amíg nem biztos. Eddig sikerült is, egyedül a húgom tudja, de neki is imádott Ákosom mondta meg. Pedig ő az, akinek mindig mindent elmondok, minden titkomat tudja, és minden gondolatomat kitalálja.
Ja, és még terhességi tesztet sem csináltam! De annyira egyértelműek a jelek, hogy nem is fogok tesztet csinálni. Nagyon fájnak a melleim, olyannyira hogy Ákos ha hozzáér, én már ordítani tudnék. Holnap felhívom a dokimat, és ő majd mindent megerősít.Azt hiszem ideje lenne terhesvitaminokat szedni, mert amit én szedek az nem elég ( Ca, Mg, Zn)

Ugy döntöttem ez a blog egyelőre kizárólag kismamás blog lesz . Minden újdonságról beszámolok majd.
Most lefekszem mert álmos vagyok. Holnap felhívom a dokit, kérek egy időpontot, aztán délután mehetek angolórára.
Ciao a tutti